Grivenholm

Grivenholm: Az ország legfontosabb helye, hisz itt van a király trónja és székhelye. Neveriand középső dombos fennsíkján egy kiemelkedő természetes hegyre épült a vár, amelynek közepén áll a Tölgy Csarnok. Maga a csarnok erős gerendafákból épült és közepén egy élő hatalmas Tölgyfa van, melynek lombja a Csarnok teteje fölé magasodik, ezt az ország népe szentként tiszteli és az Arany Sarlós Druida maga ápolja. A magaslaton rendíthetetlen kővár áll, amelynek belső udvarán erős fából készült lakóházak vannak az udvartartásnak és a katonáknak ezenkívül a fal belső töveiben raktárak és istállók. A hegyben melyre épült, van pár kivájt járat és helyiség ( pl. a királyi kincses kamra és fontos tekercsek elhelyezésére való helyiség is ilyen sziklakamrában van ) valamint a felbecsülhetetlen természetes víztározók, amik biztosítják, hogy ha ostrom alá vennék az erősséget ki tudjon tartani. A magaslatról messze belátni a fennsíkot és körülötte tavak, erdők és dombok fekszenek. Mintha csak királyi székhelynek teremtették volna ezt a helyet.

Kaskan

Helyszín: a Vár Kapuja
A város kapuján 20 roxolan farkaslovas lovagol be, élükön pej ménen Kaskan fejedelem. A vár kapuja elõtt megállnak bámészkodni. Néhányan elkószálnak. De amikor a lakók felfigyelnek rájuk, a fejedelem megfújja csontkürtjét, és elkóborolt harcosai azonnal mögötte álltak. A kapuban hamarosan megjelent az Õrség.
- Vezessetek az Uratokhoz jó katonák! - mondta Kaskan. - Béketárgyalás ügyében jöttünk.
Majd várta, hogy a katonák reagáljanak kérésére.


Conor Mearhfell

Már a távolban is észrevehető volt a csapat farkaslovas vágtája, így pár íjász is a várfokon strázsált. Mikor megszólalt a csontkürt, mozgolódás támadt a falakon, hosszú lándzsák mozogtak erre arra, majd kinézett a magas falról egy őr. Meghallgatta a kissé vadnak tűnő társaság vezetőjének mondandóját és szó nélkül eltűnt, rá olyan 10 - 20 másodpercre nyikorogva nyílni kezdtek a kapuk,majd olyan négy tucat őr várta őket odabenn, egy tiszt előrelépett.
- Jöjjenek utánam, a királyhoz vezetem magukat.
A Farkaslovasokat kissé távolságtartóan kísérték az őrök és mikor pár lovas ment el mellettük azok idegesen nyerítettek, az úton faházak között is haladtak el ahol egy-egy vadász vagy kovács és szolgálólányok pillantásaitól kísérve haladt a furcsa menet. Már a kapuból látni lehetett az utat ami a hatalmas Tölgy Csarnokhoz vezetett egy magaslatra, impozáns látvány volt. A csarnok előtt még több katona volt és a vezető tiszt határozottan utasította az idegenek vezetőjét, hogy csak ő jöhet be, a többieknek kint kell maradniuk. Ahogy felkapaszkodtak a lépcsőre a szél felerősödött ugyanis a magaslaton már kevésbé volt szélvédett a hatalmas épület, innen messze messze el lehetett látni szinte minden irányba, belátni innen az egész vidéket. A fehér - arany lobogókat erősen tépte a szél, közben a kapuk kinyíltak. Egy hatalmas terem tárult Kaskan fejedelem elé, a falakon fegyverek, pajzsok, szőnyegek és hatalmas bundák voltak, a fáklyák a legsötétebb zugokat is jól bevilágították. A masszív trón egy vastag tölgyfa tövében volt mely szépen beleilleszkedett az épület látványába, finom illat csapta meg az érkező orrát. Conor felállva üdvözölte vendégét.
- Üdvözöllek téged fejedelem, mi szél hozott Grivenholmba?
A trón jobbján egy hosszú selyemruhát viselő nő állt aki mintha direkt húzódott volna a háttérbe.


Kaskan

A fejedelem roxolanul odaszóllt embereinek:
- Hé, fiúk! Maradjatok kint!
Az egyik farkaslovas vigyorogva megszólalt:
- Majd elszórakoztatjuk a lakosokat!
A fejedelem visszaszólt nekik:
- De ne vigyétek túlzásba!
Majd belépett a Terembe. Megcsodálta a díszétést, majd háromszor megütve sarkával a küszöböt a Király felé fordult.
- Üdvöz légy, nemes király! - és lekapta süvegét, mellyben farkasbunda bélés volt.
- Roxolania erõs ország, sok vitéz harcosa van, de mit ér ez, ha nincs szövettségese? Ígyhát, nemes király, a roxolanok népe örömest szövettkezne az emberek ezen királyságával egyenlõ félként.
És várta, mit válaszol a Király.

Közben odakint az egyik farkaslovas hátsó lábain álló farkasát "táncoltatta", és egyéb trükkökket mutatott vele. Körülötte néhány lakos bámészkodott.


Conor Mearhfell


Conor kissé megsimította szakállát komor arccal, de a következő pillanatban már széles mosollyal tekintett a roxolan fejedelem felé:
- Ti aztán egyenes emberek vagytok ott keleten ahogy látom, nem kertelsz, hanem bele a közepébe. Kedvemre való amit ajánlasz, mindig jó ha az ember elé baráti szándékkal érkeznek.
Kaskan mellé lépett majd vasmarkával megszorította annak vállát.
- De gyere ülj le, együnk igyunk ennek örömére, ha a kutyusok kinn maradnak az embereid is jöjjenek be, vendégül látom őket.
Közben ételt hoztak be és csont kürtpohárban vörösbort, melyből az egyiket a fejedelem kezébe nyomta a király.
- Igyunk hát erre és a népeink közti barátságra. Lándzsáink egymást is védik ezentúl. Mi hír amúgy arra keleten?

Közben kinn páran tapsoltak a táncoló farkasnak és a gyerekeket úgy kellett visszatuszkolni a házba, hogy ne nézzék meg túl közelről a ritka " csodát ".


Kaskan

Kaskan fejedelem két kurta szót kiáltott, mire katonái belétek az épületbe. Lekapták süvegüket, és meghajoltak a király elõtt. Néhány perc elelt már, amikor a fejedelem szóllt nekik, hogy felállhatnak.
- Kelet felé semmi hír. - mondta egykedvûen a roxolan fejedelem. - Bár nem messze tõlünk két ország is van: Nagulia és az
Élõholtak Birodalma
. A gyíklényekkel szövettséget kívánunk kötni, és eddig az élõholtakkal is ezt akartuk, de már nem vagyunk biztosak benne, hogy értelmesek, és nem csak agyatlan csontvázak. Azért reméljük, nem kerül háborúra a sor. Ahogy most megfigyeltem, a lovak félnek a farkasoktól. De vajon a csontváz lovak is?
Mert bármily hihetetlen ez, nemes király, olyanok is vannak ott. Mi, roxolanok, arra nem is megyünk!
Ezután leoldotta kardját, odaadta egyik harcosának, és megkérdezte a Királytól:
- No és errefelé mi hír? Mert azt láttam, hogy az Õrség jól meg van szervezve.


Conor Mearhfell

- Vigyázni kell az ilyen teremtményekkel, a velejükig gonoszak én nem bízom bennük, lásd a krónikák szerint is egy olyan kutyafattya indította el a nagy háborút is. - szólt a király.
Közben az őrségből is bejöttek páran és eszem - iszom lakoma alakult ki ahogy a szolgálók sorra hozták az ételeket és italokat, sült vaddisznót, libát, fácánt és mellé mézbort és sört adtak.
- Az őrség jól meg van szervezve, ahogy a királyságban bárhol, mi fel vagyunk készülve és erősen várjuk az ellenséget ha ez jön. Minden katonámat félig készenlétben tartom, így nem tunyulnak el otthon az asszony szoknyája mellett. Tegyék a dolgukat, de a fegyver mindig legyen kéznél.


Endern


Egy alak tűnik fel a látóhatáron, kin látszik, hogy épp Grivenholm kapuja felé közeledik az úton. Mikor közelebb ér az őrök láthatják, hogy az alak 3 méter magas és biztos, hogy nem ember. Barna köpenyt visel, minek kapucnija a fejét takarja, úgy néz ki csak egy vándor. Vagy mégsem? Ahogy közeledik néha mintha csillanna valami felőle, a szél ahogy meg-meg fúja köpenyét kivillan alóla a vándor páncélja. Egyre jobban közeledik a város kapujához. Mikor a kapuhoz ér felnéz az őrökre, kiken látszik kíváncsiságuk a furcsa vándor irányába.
- Üdvözletem Neveriand bátor fiainak. Endern vagyok, egy messzi földről. Azt hallatom itt találom az egyik legkiválóbb ember harcost, Conor Mearhfellt. Hozzá jöttem. -mondja kedvesen, de lehet érezni hangjában, hogy nem csak egy egyszerű vándorról van szó.
Beszéd közben felnéz az őrökre, kik ekkor megláthatják arcát egy pillanatra. Most már biztos, hogy nem ember a vándor, hanem más különös teremtménye e világnak.

//off: remélem nem zavarok, de szeretnék bekapcsolódni a játékba //



Kaskan

A fejedelem a Királyhoz szólt:
- Bizony, Roxolania országában is így vagyunk, bár nálunk gyakran a nõk is harcolnak, ha arra kerül a sor.
Egyik farkaslovasa megunta az evést, és jóllakottan sétálni indult.
A harcos kiment, felült a hátasára, majd körülnézett a városban. Egy ideig nem talált semmi különöset, de amikor a Kapuhoz ért, egy különös teremtményt látott, akinek éppen kivillant gyíkszerû arca a csuklyája alól. Valamit mondott az Õröknek, arra már nem figyelt.
Elmondott egy roxolan imát, és visszarohant Urához.
Ott jelentette a fejedelemnek és a Királynak, hogy egy Nagul van itt, és valószínûleg a Harcos Törzsbõl, mert testpáncélt visel.
A fejedelem összehúzta a szemöldökét.
Tehát egy nagul.
Most legalább szövettséget köthet velük.

A harcos leült, és felkapott egy kacsacombot, majd tõrével falatokra vágta, és enni kezdett.


Conor Mearhfell


Conor meglepetten hallgatta a roxolan katona jelentését, és abban a pillanatban jött be a királyi őrség egyik katonája, hogy jelentse: valóban van egy idegen lény a kapuk előtt és az uralkodó színe elé akar kerülni.
- Nem gondoltam, mikor felkeltem ma reggel, hogy ilyen sűrű napom lesz.- mondta nevetve - Vezessék be az idegent, lássuk kicsoda.
Az őrség beengedte a vándort és a kíséret egészen a Csarnokig lépdelt mellette. A király, oldalán a fejedelemmel, vizsgálva tekintett a jövevényre és szólt hozzá:
- Üdvözöllek téged Grivenholm falai közt, mi járatban erre felé és kihez van szerencsém?



Endern

Mikor a kapuk kinyílnak és beengedik elmosolyodik a kapucni takarásában. Bemegy a kapun ahonnan őrök kísérik egészen a király elé. Mikor bemegy a csarnokba a király mellett megpillant még egy férfit, kin látszik, hogy nem egy egyszerű katona. A király nem tétovázik, rögtön neki is szegez egy kérdést Endernnek. A nagul leveszi köpenyét és egy közeli székre teszi. Most már mindenki láthatja, hogy nem egy egyszerű vándorról van szó. Endern teljes testét vastag páncél borítja, a hátán egy méreteihez illő pajzs van, míg oldalán egy pallos. A farkát is kinyújtóztatja, mert eddig behajlította, hogy a köpeny alatt ne látsszon.
- Üdvözöllek Neveriand királya. A nevem Endern, nagulia tanácsának egyik tagja vagyok. Azért jöttem el ilyen messzire, hogy lássam a királyságod és persze téged. Egy vándor nem rég tért be hozzánk Nagvardba és azt mondta Neveriand királya az egyik legjobb élő harcos. Mivel kíváncsi voltam igazat szólt-e a vándor eljöttem. -hangja kemény, de mégis barátságos.



Kaskan

Roxolania fejedelme még jobban megörült: tehát nem egy egyszerû Nagul, hanem maga az egyik vezér jött el. Ez még jobb. Így megspórol magának annyi fáradságot, hogy az Emberek Királyságából hazamenjen, majd Naguliába, de így egyszerûen ITT köthet velük szövettséget.
Odaállt a király mellé, tisztelgett a nagul vezér elõtt, majd várta a király válaszát a nagul vezér válaszára, ugyanis annyira még õ is jártas volt az illemtanban, hogy tudja: elõször a megkérdezettnek kell válaszolnia, azután beszélhet õ.
Most még alaposabban megnézte magának a nagul vezért: nagyon magas, és erõs volt. Bár Kaskan fejedelem is majd' két métert érte, de a nagulra neki is emelt fõvel kellett felnéznie.
Akaratlanul is füttyentett egyet.



Conor Mearhfell

Conor arcára egy önelégült mosoly ült ki, majd megsimogatta szakállát.
- Nos, hát nincs miért szégyenkeznem, de túlzásokba ne essünk, van még mit fejlődnöm. No de ha már idáig eljöttél fáradt lehetsz és éhes, csatlakozz hozzánk, a vendégem vagy.
A nagul is leült a felkínált helyre melyet egy szolga által hozott széles szék jelentett, a király ült az asztalfőnél jobbján a fejedelemmel és balján a gyíkemberrel.
- Hallottam már valamifélét a te Naguliádról, úgy tudom meleg van arra és hatalmas esőerdők. Hogy őszinte legyek, eddig nem túl sok jót hallottam rólatok.
Közben nem törődöm módon tört le egy szaftos libacombot a tálkában lévő sült madárról, cseppet sem foglalkoztatta, hogy talán egy kicsit modortalan volt, Conor egy kemény, egyszerű ember ami a szívén az a száján.
- Te lennél ott az uralkodó? Vagy csak tanácsokat adsz?
Közben pár helyi katona tiszt is helyet kapott a roxolanok mellett és velük ettek, kötetlenül beszélgettek, a két népben elég sok a közös és nem állnak messze egymástól így jól megértik egymást ahogy történik most is.


Kaskan


A roxolan fejedelem meghajolt a nagul vezér elõtt.
- Üdv néked, nemes tanácstag, a nagul harcosok Ura! Népeink uruszága nem esik messze egymástól, és jó lenne egy szövettséget kötni. Eredetileg én akartam elmenni hozzátok, de végülis így alakult... a roxolanok jó lövészek, és hazai, vagy ahhoz hasonló terepen remekül megállják helyüket.
Újra meghajolt a nagul vezér elõtt, és várakozóan nézett rá.



Endernl

Endern bátran ül le a felkínált helyre. Pajzsát a széknek támasztja, de pallosát nem veszi le az övéről. A király mikor azt mondja nem sok jót hallott Naguliáról egyet szisszen és belekezd mondandójába:
- Nem vagyunk mi akkora utazók, hogy bármit is hallhass rólunk, de azért, hogy semmit nem hallottál rólunk az kétlem. Igaz lehet a te füledbe nem a hőstetteink jutottak el, nem mintha sok lenne belőlük. -a mondókáját egy jóízű nevetéssel szakítja meg- De hát ilyen az élet és ez a világ.
Miután ezt elmondta megfog egy termetes sült malacot és úgy ahogy van maga elé teszi a tányérba. Elkezd falatozni, közben a király megint kérdez.
- Nálunk nem úgy van mint nálatok, embereknél. Mi több törzsre tagolódtunk őseink hagyatéka miatt. Mindannyian máshoz értünk és máshoz nem. Én mondhatni egy uralkodó vagyok, de nem az egyedüli. Nálunk öt uralkodó van és mi alkotjuk a tanácsot. Talán így nehezebb elvezetni az országot, mintha csak egyetlen vezető lenne, de legalább mindenki elmondhatja a véleményét és közösen jutunk döntésre. -Endern hangja most épp csak a nagulok iránti tiszteletét mutatja.
Tovább falatozgat és közben szeme hirtelen összenéz a roxolan fejedelem tekintetével. Nem szólal meg, hanem csak egy jó darabig méregeti a másik embert. Ekkor megszólalt a fejedelem.
- Dicső fejedelem én itt és most semmit nem mondhatok a szövetségről mivel mi öten döntünk és nem egyenként. De ha majd egyszer ellátogatsz hozzánk vagy esetleg megtudom győzni a többieket, hogy elmenjünk hozzád megtárgyalhatjuk részleteket. Amugyse a diplomácia miatt jöttem hanem, hogy találkozhassak az ember fajával és most már legalább a nemes roxolan népel is beszélhetek. -mondandója végén mosolyog egyet.

Conor Mearhfell

- Nos hát értem - szólt egykedvűen Conor és közben kicsit idegenkedve nézte meg magának ahogy ez a gyíkszerű lény, neki túlságosan is állati módon falatozgatja azt a malacot. Majd a roxolan szavait hallgatja akit egy kicsit túlságosan megalázkodónak tartott a gyíklénnyel szemben. Egyszer csak dobbantott egyet a lábával.
- Zenét!
Erre több muzsikus jött be akik hegedűvel, fuvolákkal játszottak, de pár perc múltán a király felállt és megállította őket, ekkor Endern és Kaskan is vizsgálódva nézett fel a tányérjaik fölött. Conor a trónhoz lépett és a mellette várakozó gyönyörű hosszú fehér ruhában lévő barna hajó fiatal nő kezét fogta meg lágyan elővezetve a félhomályból.
- Tisztelj meg bennünk nemes Aerfen és énekelj nekünk az ősi regékről.
A hölgy arcán kis pír jelent meg, de a vendégek a trón elé állt ahol mindenki láthatta és nekikezdett. Hangja szívbe markoló volt, egy ősi már rég elfelejtett nyelven énekelt szomorú dallamokat, a király nem ült le, megbabonázva hallgatta a nő énekét, ahogy azt a Csarnokban mindenki tette. Mikor a dal véget ért csend ült a teremre, senki nem evett, senki nem ivott... Conor visszafordult a vendégek felé, ekkor azonban egy nagy darab medvebundás fejszés harcos lépett be a csarnokba, a király füle mellett súgott valamit, majd félreállt.
- Nos nemes urak, örültem látogatásuknak, de az ország ügyei elszólítanak, ha kedvük tartja maradjanak még, de nekem el kell mennem pár napra. Legközelebb is szívesen látnám önöket vendégül.


/ Ha nincs különösebb más, akkor sztem legyen vége a látogatásnak, hogy ne legyenek ennyire lekötve a karik. Ha kell még valami akkor PM /

Kaskan

Kaskan fejedelem meghajolt a Király elõtt.
- Nemes király! Én is indulok! - majd szólt a farkaslovasoknak, akik nyergeltek, de elõtte az egyik farkaslovas kért egy aláírást gyapjúköntöse ujjára az Õrség kapitányától. Ezután a fejedelem meghajolt a Nagul tanácstag elõtt is, majd farkaslovasai kíséretében kiment, és meg sem állt Roxolaniaig.