Danderon

A várost vastag kőfal veszi körbe, amelyen eddig még senkinek sem sikerült lyukat ütnie. Egyesek szerint ennek oka az, hogy a falakat mágikus kőből építették. Mindenesetre a város könnyen védhető, és egy kis hadsereg is gond nélkül el tudja látni a védelmi feladatokat. A városnak négy nagy kapuja van, ezek a négy dél-nyugat, észak-nyugat, észak, és kelet irányba néznek. Danderon viszonylag hosszú szakaszon érintkezik a tengerrel, ezért a kikötő mellett két erőd is helyet kapott, mindegyik naftavetőkkel, katapultokkal és ballisztákkal felszerelve.
A kikötő mellett nagy területen elterülve található a hajótelep. Egyszerre tucatnyi kis- és nagy hajót építenek itt, nagy részüket eladásra magánszemélyeknek, illetve más államoknak. Az itteni hajógyártás nagy hírnévnek örvend az egész partvidéken.
Danderon lakossága a falon belül hatvanezer fő, a falon kívül pedig további húszezren laknak. Mivel a falon kívülieket ostrom idején bent kell elszállásolni, így a város alatt kiterjedt pincerendszer húzódik, több száz lakószobával, amelyek a nagyobb épületek alatt találhatóak, és kis ablakokon keresztül kapják a természetes fényt. Ez a rendszer számít a fő raktárnak is, mivel biztonságos és szinte lehetetlen lerombolni. Így a föld alatt található a kincstár, a fegyverraktár és a több ezer kötetből álló értékes könyvtár is.
A város központjában a Tanácsház tágas épülete terül el. Itt működik a danderoni közigazgatás szíve, az egész rendszer alapja. Nemcsak a különféle hivatalok vannak itt, de itt ülésezik az Önkormányzat és a Tanács. A Tanácsház mellett egy tágas tér található, amelyet szívesen használnak a lakosok találkozóhelynek, és a havonta esedékes Danderoni Vásárt is itt szokták megtartani. A Tanácsházzal szemben a három vezető család otthonai vannak. Így a Hűség Háza(Endashom), Láng Háza(Antordor) és az Élet Háza (Arolianne).
A városközpontban és a kikötő közelében sok kocsma és taverna található, amelyek szinte állandóan teltházon üzemelnek. A városban nagyon nehéz üres lakást találni, és persze igen sokba kerül egy. Ez annak köszönhető, hogy amikor annak idején a falakat építették, senki sem számolt azzal, hogy a város ennyire terjeszkedni fog. Ezért hát a legtöbb épület mára két-három emelet magas, hogy a helykihasználás a lehető legjobb legyen.
Az Alteu-folyó egy helyen átfolyik a városon, így ott a fal építői igyekeztek az átfolyást veszélymentesen megoldani: a folyót a fal alá terelték. Bár így sebezhetőbb lett a védelemnek ez a része, azért ennek is megvannak a maga előnyei: a város vízellátottsága folyamatos és akadálytalan.

Az éjszaka a megszokott módon fülledt meleg volt. A hőmérséklet elérte a huszonöt fokot is, ami máshol teljesen elképzelhetetlen lett volna. A szépen berendezett szobában pislákoló gyertyafény uralkodott, és csak egy ember léptei törték meg a csendet. Bár a ház már csendes volt, a városban még most is folyt az élet. Munkások rakodták be- illetve ki a hajókat, az utcákon városőrök járőröztek egy olajlámpával a kezükben, és folytatták az örök harcot a városban lévő bűnözők ellen. Egyesek most ténferegtek haza a kocsmából, mások elesett tengerésztársaikat siratták egy vad orgia keretein belül. A város folyton élt, lélegzett és az elrendelt folyamatok sosem álltak le. Ekkor jutott eszébe a férfinak, hogy miért vállalkozott arra, hogy elvállalja a pozícióját.
- Meg kell védenem őket – súgta halkan maga elé. A világ változását itt lehetett a legjobban érzékelni, hiszen sok külvilági teremtmény is járt erre, akikből nem volt nehéz információt szerezni arról, hogy mi is folyik a nagyvilágban. Hiszen a jó bornál hatékonyabb kém nem létezik a világon. Éppen ezért is volt minden kocsmában legalább egy besúgó az állam költségén. Ezek alapján nem volt nehéz összerakni azt, hogy mi is folyik a világban. Jelenleg például eszeveszett szövetségkeresés. Mindenki mindenkivel, mint egy igazi pajzán történetben. A gondterhelt alak az asztalon lévő térkép felé hajolt, amelyen minden ország fel volt tüntetve.
Délen ott feküdt Danderon a tenger és az Alteu-folyó közötti részen, nyugatról pedig a Tellion-hegység határolta. A város érdekeit leginkább egy Déli Liga összehozása szolgálná. Igen, ez már egyszer bevált, és a város gyorsan terjeszkedni tudott, megszerezve a mára hatalmas fontosságú mezőgazdasági vidéket. Északra, a folyón túl több erdő is elterült, mind remek minőségű fákkal tele. Großwald bár még pár évtizedig elég fát nyújt, előbb-utóbb ki fog merülni, főleg ha a hajóépítés mértékét szemléljük. Következésképpen ezek a területek igen fontosak lesznek a közeljövőben. A férfi ujja továbbsiklott a térképen, végig a part mentén. Minatoria országa bányászati szempontból erős, vagyis remek alapja lenne egy szövetségnek, bár igaz, hogy nem közvetlenül a part mellett fekszik, és viszonylag távol is van. Bagade területén angyalhoz hasonló lények élnek, ami nagy előnyt jelentene egy harcban. Nagulia lakói pedig szintén remek katonai erővel rendelkeznének. Ez a négy állam remekül kiegészítené egymást, és a város számára is jó lenne, hiszen a kis lakosságszám miatt igazi hadsereget fenntartani nem tudnak. Ellenben a befolyó pénzből finanszírozni tudnának más országokat, akik aztán cserébe megvédik őket. Ez lesz a jó megoldás, gondolta elégedetten a férfi, majd felegyenesedett. Halk léptek közeledését hallotta, majd a következő pillanatban kinyílt az ajtó. Egy átlagos magasságú ember lépett be rajta, a lehető legkevesebb zajt csapva.
- Végre itt vagy – szólította meg kedvesen suttogva az eddig térképet bámuló férfi.
- Sajnos más dolgom is volt – válaszolta a frissen belépő lágy hangon. A férfi eloltotta a gyertyát, majd odalépett az árnyhoz, és magához szorította.

Követ érkezik:

A hatalmas kikötővárosban hajók sokaság pihen. Sirályok százai keringenek a hajók felett, remélve, hogy a hajósok a vízbe dobják a már felesleges halakat és élelmet. Ám egyszer csak a sirályok hatalmas lármát csapva, izgatottan szétrebbenek, melyre a hajósok és a várőrség is felfigyel. Az izgalom oka egy tekintélyes méretű sasmadár megjelenése, mely egyenesen a királyi palota egyik tornyához vitorlázik. Az őrök hátrébb állnak, hogy a sas leszállhasson. Ekkor veszik észre, hogy nyakában Gathor pecsétes levele nyugszik. A levélbe a következő áll röviden és lényegre törően.

"Mélyen tisztelt Araglin V. Endashom, Danderon ura. Hamarosan megérkezik Hozzád Periklész herceg, hogy tárgyaljon Veled egy esetleges szövetségről Gathor és Danderon között. Kérlek fogadd látogatását.

Lord Pelopsz, Gathor királya"

Ez történt eddig:

fenix
Egy könnyű siklású evezős gálya siklik be Danderon kikötőjébe. Adónia és Deelari zászlaja lobog az árbocán. Egy amazon harcos áll a hajó tatján. Kikötés után a kikötő parancsnokához siet kíséretével.
- Sürgős üzenetem van a Danderoni Tanács részére - egy tekercset mutat, amin Adónia, Zeeland és a Deelari Tanács pecsétje van.

Araglin
Az egyik városőr félelmét leküzdve araszolt a hatalmas sashoz. Igencsak bátorította az a tény, hogy a madár nem akarta megtámadni. Ahogy közelebb ért, észrevette, hogy valami üzenetféle lóg a madár nyakában. „Egy postagalamb is elég lett volna a feladatra, de hát flancolni kell ezeknek a fejeseknek állandóan. A szegény egyszerű emberek meg csak nyugodtan pakolják tele a gatyájukat – gondolta kissé keserűen, de ennek a felfogásának inkább nem adott hangot. Ehelyett elvette a levelet, és lassan visszahátrált a sajátjaihoz. A sas jól lehetett betanítva, ugyanis ekkor kettőt csapott a szárnyával, és máris újra a levegőben volt. A városőr átadta a levelet az elöljárójának, aki elhagyva az előbbi kis csetepaté színhelyét, a Tanácsház alsóbb szintjeire sietett.

Ezalatt a dokkoknál a gályához kiosztott vámtiszt teljesen fesztelenül állt az amazonok elé, miután azok kikötöttek és partra szálltak. Kezében egy fatáblát tartott, és azon több lapot. Végigmérte a furcsa teremtéseket, szemében némi kéjjel. Harminchét éves kora ellenére nem vitte igazán sokra, és ha másban nem is, de legalább a szemrevaló hölgyek bámulásában szerette kiélni magát.
- Köhm, mielőtt a dolgukra mennek, el kell intézni bizonyos formalitásokat… - közölte nyugodt hangon.
- Szórakozz a jó édes apukáddal! – felelte erre az egyik heves amazon.
- Nos – köhintett megint egyet a vámtisztviselő. – Attól, hogy én a jó édes apukámmal szórakozok, még nem lesz előrébb az Önök dolgának végezte. Engem pedig órabérben fizetnek, vagyis bőven ráérek.
- A… - akart valami durvát vágni a férfi képébe az előbbi nő, ám a vezetőjük leállította.
- Tehát, akkor van valami elvámolnivalójuk? Esetleg valami tiltott dolog a szállítmányukban?
- Semmi – felelte a vezető nyugodtan.
- Értem – bólintott, majd pár szót firkantott a papírjai egyikére. – Ez esetben további szép napot kívánok.
- Még valami! – szólt a férfi után az amazon. – Küldje ide a kikötőparancsnokot!
A férfi bólintott, majd elsétált. Pár perc múlva jelent meg a kikötő parancsnoka, egy negyvenes éveiben járó, pocakos férfi, aki pár szó váltása után értette meg a helyzetet.
- Tehát Önök valamiféle szövetségtől jöttek tárgyalni? Maguk mellé adok egy kísérőt, aki a Tanácsházhoz kíséri Önöket.
A férfi egy tengerész lehetett, bizonyára egy tiszt az egyik hajón. Keveset szólva kísérte végig a jövevényeket a városon. A nyüzsgő tömegben mindig sokan csodálkoztak rá a furcsa kinézetű nőkre, akik férfiak módjára viselkedtek, és fegyvert viselhettek. Ilyen náluk elő sem fordult, és ez tette még furcsábbá őket. Néhol bizalmatlanul néztek végig rajtuk, máshol teljesen ellenségesen. De komolyabb incidens nélkül érkeztek meg negyed óra séta után a Tanácsházhoz. Az épület tágas kapujának két oldalán két lándzsás városőr állt, a legnagyobb fegyelmezettségben. A hajós odalépett az egyikükhöz, majd pár másodperc múlva intett, hogy kövessék. Bent egy nagy előcsarnoka értek, amelyet díszes oszlopok, szép képek és szobrok díszítettek, és vörös szőnyeg fedte le a padlót. Az egyik törvényszolga szintén pár mondat után elsietett, majd nemsokára visszatért.
- A Tanácsmester a Zöld Teremben fogadja a jövevényeket – mondta halkan, majd visszatért a helyére az ajtó mellett. A hajós elindult az egyik folyosó irányába, és a folyosó felénél az egyik ajtó felé fordult, bekopogott, majd a következő pillanatban belépett. Enyhén meghajolt, majd megszólalt:
- Őexcellenciája, Adónia és a Deelari Szövetség küldötte!
A követ a következő pillanatban lépett be. A testőrei követné szerettek volna, ám a Tanácsmester megszólalt:
- Kérem, a testőrök maradjanak kint. Elvégre a hölgy baráti tárgyalásra érkezett – mosolygott a nőra joviálisan. A testőrök így nem léptek be, az ajtó előtt maradtak. A hajós elhagyta a termet, és bezárta maga mögött az ajtót.
- Tehát kedves hölgyem, először kérem foglaljon helyet – mutatott a szobában lévő két szék egyikére. – Ezek után pedig előadná kérem miért kereste fel szép városunkat?

fenix
- Először is köszönöm, hogy fogadott - az amazon kapitány kicsit feszengett, sose volt ínyére a beszéd - csak ezt az üzenetet kell átadnom.
Azzal átnyújtott a tekerecset a Tanácsmesternek. A mester feltörte a pecséteket, majd gyorsan áfutotta az üzenetet. Felpillantott, de mi előtt megszólalt volna az amazon már közbe is vágott.
- Tudom mi áll benne, egy meghívó Deelari Szövetség következő nagygyülésére Zeelandba. Cleo is ott lesz, a vezérünk.
A tanácsmester felhúzta szemöldökét "nem követi a protokollt az már biztos".
Az amazon folytatta:
- Ha azonnal válaszol azt megvárom - majd zavartan hozzátette - Természetesen számítunk kitüntető jelenlétükre.
"Miért nem küldtek inkább valami zeelandi diplomata majmot erre a küldetésre " gondolta magában.

Araglin
Araglin kénytelen volt bevallani magának, hogy ezek az amazonok tényleg nem valami nagy tárgyalópartnerek, és igen modortalanok. Persze ezt végül is el lehet nekik nézni, hiszen teljesen más civilizáció gyermekei és sokkalta egyszerűbb környezetben szocializálódtak. Éppen ezért nem is haragudott a modortalan és nyers követre, sőt inkább érdekesnek találta. Látszott, hogy a másik feszeng, és ő valamivel fel akarta oldani ezt a hűvös hangulatot, de sajnos nem tudta, hogy mivel lenne képes erre. Ezért még pár másodpercig nézte a levelet, majd megszólalt:
- Ezt még meg kell vitatnom a Tanáccsal és az Önkormányzattal. De a választól függetlenül ott lesz az egyik küldöttünk.
A nő csak bólintott, majd felállt, és viszonylag gyorsan az ajtó felé sietett. Úgy tűnt, hogy igazi fellélegzés volt a számára az, hogy itt hagyhatja ezt a furcsa várost, teljesítve küldetését, és ismét a megszokott környezetbe térhet vissza. Araglin még után szólt:
- Hova siet, kérem? – kérdezte kedvesen, és marasztalóan. – Még szét sem nézett gyönyörű városunkban…
- Dolgom van – felelte a nő kissé frusztráltan. Látszott, hogy ez az egész diplomatásdi nem volt az ínyére, de azért megtorpant az ajtó előtt.
- Kérem nézzen szét azért. Szívesen adok Ön mellé kísérőt is. Ha a jövőben szeretnének népeink jó viszonyt kialakítani, elengedhetetlen, hogy megismerjük a másik kultúráját.

fenix
- Az az igazság, hogy sietek - az amazon ekkor összeszedte minden diplomácia tudását - ,de megtisztelnél, ha személyesen vezetnél körbe.
Megnyalta szája szélét, majd kacér pillantást vetett Araglin-ra.